Történelem
Földeák község eredete az ősidők homályába vész. Bizonyosan régi település volt már 1332-ben, amikor Jakobus de Fyldyak királyi ember nevében felmerül. Az összetettebb név arra utal, hogy Fil vagy Filke (Fülöp?) névre hallgató névadója (Pais Dezső nyomán) írástudó – deák – ember lehetett valamikor a XI-XII. században. A település lakóit a XV. században „fyldeáki” névvel jelölik (1449-1451,1506) amely arra utalhat, hogy egytelkes nemesek lakják, területének egy része a csanádi káptalan birtokában volt, ekkor már állt Szt. Márton tiszteletére szentelt temploma. A török időkben végvári vitézek kapták birtok adományként / Toldy Mátyás, Szalai Ferenc, Sárkány Dénes, Szabó János stb./ 1561-ben, akik azonban ténylegesen birtokba venni nem tudták. Templomát közben tarisznyavárrá (erőd – templommá) alakítják. Mint számos alföldi település esetében történt, itt is a 15 éves háború nagy tatárjárása szakította meg az élet folyamatosságát. Ám a falu hamarosan újjáépült, ismét rendbe hozta templomát,1647-ben már bírája és esküdtjei vannak, tíz év múlva pedig saját pecsét vésésére adnak utasítást. Ezen a pecséten egy jobbra kinyúló kardot tartó vágott kar látszik (1658). A török kiűzése idején a Gyulát kiéheztetni akaró császári csapatok 1686-ban e település lakóit is kitelepítették, ami pusztulását vonta maga után. Újratelepítése 1723-tól folyamatos, főként szegedi ( alsóvárosi) és makói zsellérek települtek ide. 1729-ben a kamarától Návay János (korábban szegedi plébános) az ősi Návay nemesi család sarja (régi nemességüket III. Károly 1711-ben már megújítja) részben megvásárolja, részben donatio mixta – ként szerzi meg testvérei gyermekeinek. A család tagjai 1809-ben a település Karabuka nevű határrészére dohánykertészeket telepítettek, így alakult ki egy új település, amely a Földeák nevet tovább vitte, elődjét pedig Óföldeáknak kezdték nevezni. Óföldeákot több alkalommal elöntötte a Tisza és a Maros,1845-ben a falut is romba döntötte. Ekkor a lakosság földet cserélt a birtokosokkal és többségük a fentiekben említett új faluba Földeákra – települt át. A helyben maradottak utódai a mai Óföldeák lakosai. Földeák az áttelepülést követően rohamos fejlődésnek indult. A faluért az 1854-1891 között itt szolgáló Oltványi Pál plébános tett. Templomot építtetett, több alapítványt létrejötte fűződik nevéhez. Kijárta az állandó orvosi ellátást, gyógyszertárat, piac-, és vásártartási jogot. A XX. század elejétől pezsgő kulturális élet jellemezte a települést. A KALOT, a Gazdasági Egyesület, a Szent Vince Szeretet Egyesület, a Szívgárda Szövetség rendszeresen adott elő népszínműveket, ezeknek a szervezeteknek saját könyvtáruk is volt. A II. világháború elsöpörte ezeket, s másfajta fejlődés vette kezdetét… Az itteni szorgos, dolgos embereknek köszönhetően a község fejlődése (a politikai-társadalmi átalakítás) ellenére 1945 után is töretlennek mondható. A rendszerváltást követően megalakult a községi önkormányzat, vállalkozásokat alapítottak, boltokat nyitottak az itt élők, de a község fő profilja a múlt századok hagyományain alapuló földművelés maradt.
Címer
Földeák címere álló, csücskös talpú pajzs.
Kék mezejének ezüsttel fodrozódó zöld vizén, feketével palánkozott aranyos csónakban, balra forduló, természetes színű, kiterjesztett ezüst szárnyú, ezüst ágyékkötőt viselő arany – hajú angyal ül és fekete lapáttal bal felé evez.
A pajzsra balra forduló, arany szegélyű és pántozatú, vörös bélésű, természetes színű pántos tornasisakot helyeztek. Nyakában arany szalagon arany medália, rajta ötágú arany leveles korona (a koronapánton és a három levélben zöld, vörös, zöld ékkövekkel, a közbeeső ágakon gyönggyel).
A koronától balra forduló és néző, kettős farkú, fegyverzett arany oroszlán növekszik, mindkét mancsával arany markolatú, zöld babérággal körülfont ezüstös pengéjű szablyát emel feje fölé.
A foszlányok: balról kék és arany, balról vörös és ezüst.
(CÍMERNYILVÁNTARTÓ HIVATAL-SZEGED)
bar-so@mail.tiszanet.hu